Vízgyűrűk fodrozódnak az arca körül, ahogy a felszínre emelkedik.
Guru Nanak három nap után felbukkan a víz alól, és így szól: Ek ong kar.
Ezekben a szavakban gyökerezik a teremtett világ összes bölcsessége:
Minden egy.
Amit rajtam kívül állónak hittem, bennem van.
Amit mástól akartam hallani, kimondom.
Amiről beszélni akartam, rájövök: szükségtelen beszélni róla.
Mert a mindenek mélyén dobbanó szeretetet cselekedni kell.
Minden egy: lassan értem meg, hogy a gyökerek gyökere, az
alapok alapja, a rendíthetetlen sarokkő nem egy mozdulatlan nyugvópont, hanem
áramló, folyvást változó világtengely.
Minden egy: talán még nem késő felismernem, hogy a gyökerek
gyökere, az alapok alapja az önmagam iránt táplált feltétel nélküli, gyöngéd
szeretet. Hogy miért vágyjuk az ismerős keresztutat járni, és a sebeink
fájdalmán keresztül vonszolni magunkat a megigazulásig? Talán mert fájdalmas lemondani a fájdalomról.
Holott, ha a tér és idő keresztjére vert ember szeretetével önmaga felé fordul, és hajlandó leszállni a keresztről, azzal talán megállíthatja az időt, és elkerülheti a végzetet: többé nem a karma körei kényszerítik, hanem belesimul a Mindenséghez kapcsoló köldökzsinór tápláló keringésébe.
A Minden egy gyűrű az önmegváltás misztériumának erejét áramoltatja hullámaiban.
(Fotó: Pexels, R Fera; Freepik, Allexxandar)
