Mintha valami megszakadt volna. Talán jól van így. Talán olyasvalami ért véget, amiért nem kár, és most lehetőség nyílik újat építeni a régi helyébe.
De talán nincs is vége, csak elhangolódtam, valami zavarja az adást, új frekvenciára kell átállni.
És előfordulhat, hogy visszatekintve úgy tűnik, egyáltalán nem is volt kapcsolat.
Újrakapcsolódás: észreveszem-e a szükségességét?
Észreveszem-e a kapcsolódás lehetőségét?
Visszarendeződni a test–lélek–szellem egységébe; felvenni a kapcsolatot a leszakadt részekkel.
– Egész vagyok.
Visszakapcsolódni a múlt–jelen–jövő kontinuumába. Megismerni és visszavenni a múltat. Megélni a jelent, s a jövőt a Kegyelemre bízni.
– Áramlásban vagyok.
Újrakapcsolódni a Földdel, az Éggel, s a kettő közt: Önmagammal. Visszatalálni magamhoz, meggyökerezni saját létezésemben. Hazajutni végül.
– Önazonos vagyok.
Kijelölni a határaimat. Amiről Farkas Flóra nagyszerű metaforája szól:
– Megismételhetetlen vagyok.
De nem fogjuk-e akadályozni egymást a kör háromszögesítésével? Talán, ha a háromszög csúcsait a felvállalt önazonosság, nem pedig az egó allűrjei adják, akkor fogaskerekekként kapcsolódunk össze más háromszögekkel – és a gép forog. Persze nem minden fogaskerék illik össze a másikkal. A mi dolgunk megtalálni azt a helyet, ahol magunkban egészként, másokat is segítve részt vállalunk a Nagy Terv működtetésében.
– A helyemen vagyok.
Megérteni, hogy a Szent Háromságot nem kívül kell keresni, mert a részei vagyunk. Újracsatlakozni a mindenséggel. Visszatalálni a teremtésbe és felelősséget vállalni benne saját teremtéseinkért.
– Felismerem életem Szent Háromságait.
– Újrakapcsolódom.
